Ma elmentem sétálni az egyik leendő évfolyamtársammal, aki nagyon jó fej. Szeressük. És beszélgettünk a suliról...a fiúkról....a fiúkról is...de azért a fiúkat se hagytuk ám ki, nehogy azt higgyétek! Nah és bezséltünk a "padtársamról" és eldöntöttem, hogy elmondom neki, hogy szeretem. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs több idő hátra a suliból, mert jön a nyár és én mamáméknál leszek, ő meg nemtom hol. Aztán jövőre ő Szentesre megy, koleszos lesz és csak hétvégén jön haza, akkor meg engem nem tudom, hogy elengednek-e =/
Ez a szar az egészben. Két lehetőség van:
- ha nem kedvel, akkor nincs miről beszélni, akkor én szerintem napokig fogok sírni.
- ha pedig bírja a búrám, akkor meg járunk 3 hétig xD
Amúgy szerintem van esély a 2. verzióra, mert angolon egész végig (nem vicc) percenként (!!) szúrkált vagy piszkált vagy elvette a tolltartóm. Egy idő után és is elvettem a tolltartóját, de épp akkor mondta a tanár, hogy írjuk le amit mondott erre beordítja, hogy ő nem tudja, mert elvettem a tolltartóját. Elkezdi erre a tanár, hogy írjak neki levelet, hogy mit akarok tőle. Nah ne szivassmár! Mondjuk nem vette komolyan "Ő" se. Csak mosolygott rám : ))
Lehet, hogy ebből még egy igen lesz és első csók?? Én nagyon örülnék neki. Életem legjobb napja lenne! Drukkoljatok!! :_D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése