Mi van velem?

Ma úgy tűnt, hogy tökjó napom lesz. Egészen addig jó is volt, amíg hülyültünk matekon meg bioszon. Nah de utána jött a villámcsapás. Utolsó óra (nyelvtan) helyett, ahol szintén mellette ültem volna, bejött az ofó és azt mondta, hogy mindenki oda ülhet, ahova akar. Neki se kellett több, ahogy ezt kimondta a tanár, ő már át is ült egy másik lány mellé. Ilyenkor még nem éreztem magam olyan szörnyen, mert barátnőm mellé ülhettem. Utána, mivel hangosak voltunk az ofó megzsarolt minket, hogy vissza kell ülnünk a helyünkre, ha tovább is hangoskodunk. "Ő" mondta elsőként és a leghangosabban, hogy: Nemáár! Jó ez így! 
Na ekkora már éreztem, ahogy könnybe kezd lábadni a szemem, de szerencsére vissza tudtam tartani. Ilyenkor jött barátnőm megjegyzése, hogy: Ne legyek már ennyire féltékeny! vagy valami ilyesmit mondott. Hát kösz...nem olyan egyszerű, ha közbe látod, hogyan szórakozik az a lány azzal, aki per pillanat a legfontosabb. =/ Sorry, de nekem nehéz. Mondjuk hamar elfelejtettem, mert egész órán röhögtünk, mint állat szóval ez jól jött akkor. 

Úszáson egyedül voltam (jó fiúk voltak, meg egy kb 3.-os kiscsaj, de a barátnőimm nem jöttek le úszni. Még az se, aki mondta, hogy le fog jönni. Így egyedül uszikáltam és gondolkoztam. Kell nekem egyáltalán olyan, aki mást jobban szeret? Nem tudom. Amikor visszamentünk az öltözőbe, nem szoktam a kabinba menni, de most muszáj volt. Bementem, és a törülközőmet egyből az arcomhoz szorítottam és csak sírtam. Nem sokáig, épp addig, amíg jól esett. Felöltöztem, megszárítottam a hajam, közbe néztem, hátha jön. De nem jött. 
Hazamentem, ahol anya egyből sejtette, hogy valami van, mert alig beszéltem (pedig általában lököm neki a nagyobbnál nagyobb hülyeséget). Aztán vacsora után kijött. Elmondtam az egész napot, hogy olyan szar, mikor szeretsz valakit, de tudod, hogy ő mást szeret ugyanígy. De mivel ő nem tudja, hogy szeretem, ezért rendesen ki is mutatja, hogy igazából kit szeret. Ha tudná, lehet, hogy nem csinálná ilyen feltűnően. Nem tudom. Pár nap és kiderül. Még midig tartom magam ahhoz, hogy elmondom neki. Az igaz, hogy most mérges vagyok rá, de ez csak addig fog így maradni, amíg bele nem nézek abba a kék szemeibe *-*
Hogy mi lesz, holnap nem tudom: lesz-e rá esélyem elmondani, vagy már nem is akarom? Majd holnap...